Új Apple iPodok

Szűk egy hónapja, hogy az Apple a Classic kivételével a teljes iPod termékskáláját felfrissítette, teljesen megújult a shuffle, a nano, valamint a touch. Mindhárom modell nyújt újat és érdekeset, ki is próbáltuk őket.

 

Az iPod Classicon kívül minden lejátszót érintett a szűk hónapja megejtett modellváltás, a shuffle, a nano, valamint az új, immár negyedik generációs touch járt szerkesztőségünkben. A legtöbb változáson átesett modell a nano, a legkevésbé érdekes pedig a shuffle, mely azonban újra rendelkezik a korábbi változatról lehagyott, a Click Wheelre hasonlító vezérlőtárcsával. Az biztos, hogy mindhárom modellről van mit beszélni.

iPod shuffle
A legkisebb lejátszó a 12,5 grammos, 2 gigabájtnyi tárterülettel rendelkező shuffle, mely 29 x 31,6 x 8,7 milliméter, és mindössze egy kapcsoló és egy nyomógomb található rajta a korábbi változatról hiányzó, ám most újra jelenlévő,Click Wheelre hasonlító vezérlőtárcsa mellett. A shuffle állapotának visszajelzéséről csak egy parányi LED gondoskodik, illetve maga a bekapcsológomb állása, minden további információ a fülhallgatón keresztül érkezik. Gombnyomásra hallgathatjuk meg az épp lejátszott szám címét illetve előadóját és ugyanígy kaphatunk jelzést a lejátszási listáról, vagy épp az akkumulátor állapota felől is.

A 15 órányi zenelejátszásra alkalmas shuffle amilyen kicsi olyan erős, a kis géptestből akkora hang jön ki, ami elsőre képtelenségnek tűnik, ráadásul erős mélyekkel és magasakkal. Arra persze ne gondoljunk, hogy a mélyek és a magasak a maximumon állnak, inkább csak egy ésszerű, kismértékű kiemelésről van szó, az egyenes hangképtől csak módjával tértek el a tervezők a hangoláskor. A lejátszó az elődeihez hasonlóan  bármely zenei stílus által elvártaknak képes megfelelni, csak talán még azoknál is szebben szól.
Sajnos a formaterv visszalépés. A négyzetalapú géptesten középen elterülő, kör alakba foglalt vezérlőkön sokat nem kellett gondolkodni a rajzasztalon. A nálunk járt ezüst színű változat sem sugározta a közel húszezer forintos értéket, a mattfekete gyűrű az ezüst alapon úgy mutat, hogy a lejátszót elsőre saját olcsó klónjának gondolhatnánk. Semmiképp sem nevezhető nemesnek, vagy urambocsá' elegánsnak, főleg nem a közvetlen elődhöz mérve.

iPod nano
A legnagyobb mértékben átalakult zenelejátszó a nano, amely negyedik változatként szakított az elődök felépítésével, elhagyták róla a Click Wheelt, de ijedtségre semmi ok, ugyanis a készülék érintőképernyőt kapott, igaz a touchnál  jóval kisebb fizikai méretű. A 21,1 grammos nano épp akkora, mint egy Compact Flash kártya, a 37,5x40,9 milliméteres szélesség és magasság mellé csekély 8,78 milliméteres vastagság társul.
A lejátszó a korábbi modellnél egyaránt nyújt kevesebbet és többet, ám a tervezők most leginkább a zenehallgatásra összpontosítottak. Filmet egyáltalán nem nézhetünk rajta, és kamera sem található a hátlapon, de ez érthető is: az előlap a korábbi 2,2 hüvelykes kijelző helyett mindössze egy 1,54 hüvelyk átmérőjű, 240 x 240 képpontos panelnak biztosít helyet, mely élvezhető minőségben már alkalmatlan a filmek, vagy klipek lejátszására, de igazából még képek megjelenítésére is. Az alumínium burkolat hátoldalát - ahogy a Shuffle esetében is - egy csipesz foglalja el, az előlapot pedig teljes egészében a kijelző, melyet érzésünk szerint az iPod touchnál, vagy az iPhone esetében látott karcmentes üveg véd a sérülésektől. Leejteni azért ezt a lejátszót sem érdemes.

TechNetKlub (x)

Minden, amit a KKV technológiákról és a virtualizációról tudni érdemes. Ne hagyd ki!

A vezérlés módja teljesen új, a hangerő beállításától eltekintve minden az érintőkijelzőn keresztül történik. A kis panelen mintha a touch alapképernyőjének egy ablakát kapnánk, melyen négy ikon látható egyszerre, görgetni a továbbiakra ujjunkkal lehet. A tartalmat el is forgathatjuk, az érintésérzékeny kijelző képes értelmezni a többujjas kezelést is, például az épp lejátszott album megjelenített fotója aszerint forgatható, hogy az eszközt milyen helyzetben csíptettük a ruhánkra, vagy a hátizsákunk kantárjára.
A zenelejátszás mellett apró bélyegképeket nézegethetünk, melyet a kis kijelzőméret miatt nem túl élvezetes, a rádióhallgatás azonban továbbra is élmény. A nano képes arra, hogy a felfüggesztett rádióműsort később ott folytassa, ahol azt korábban abbahagytuk, tehát egy riport, vagy híradás akár 15 perccel később ott folytatódhat, ahol korábban az állj gombot megnyomtuk. Természetesen a nano is képes a véletlen sorrendű lejátszásra, ám ezt úgy is teheti, hogy attól függően választ a zenei stílusok között, hogy milyen intenzitással, illetve sebességgel rázzuk meg a  készüléket. Érdekes funkció, bár nagy valószínűséggel a használók nagy többsége továbbra is a menüből fogja kiválasztani.
A hangminőség a shuffle által nyújtott kiválóval megegyező, ám itt előre beállított hangképek között is válthatunk, kedvünkhöz, illetve a hallgatott zene stílusához nem kevesebb mint 22 beállítást társíthatunk, de még kikapcsolt hangszínszabályzó mellett is kellemes a hangkép klasszikus zenéhez. A teljes feltöltéssel egy álló napon zenélni képes készülék nem csak kivitelével, hanem árával is megdöbbent, a 8 gigabájtos modellért 54 ezer forintot, a 16 gigabájtos változatért pedig 65 ezer forintot kell kifizetni. Nagyon, nagyon sokat.

iPod touch
Az iPod negyedik generációs touch nagyot üt. Szemünk számára feldolgozhatatlan mennyiségű képpont a kijelzőn, eszméletlen számítási teljesítmény, ennek eredményeképp olyan kezelési komfort, amely eddig elképzelhetetlen volt. A tervezés során úgy tűnik a legkevesebb kompromisszumot most kellett a tervezőknek kötniük, nem kellett a még elviselhető, alig akadozó élményt választani az elfogadható akkumulátoros üzemidő kedvéért, a cél az volt, hogy "legyen minden folyamatos" és "legyen minden zökkenőmentes". Sikerült.

A 8,9 centiméter képátlójú Retina Display kijelzőn 960x640 pixel alkot képet, ez több mint fél megapixel, a felbontás négyszerese a korábbi Touch kijelzőjének. Az iPhone 4-ben és az iPadben is használt Apple A4 processzor itt 256 megabájtnyi DRAM-ból táplálkozik, 1 gigahertzes és teljes órajelen fut, eltérően a harmadik generációs iPod touch chipjétől, amely 600 MHz-en ketyegett. Újdonság a háromtengelyes giroszkóp is, illetve a korábbi modellbe építettnél kisebb felbontású kamera, mely csak alig nagyobb felbontással (960x720) büszkélkedhet, mint maga a kijelző. A Touch a fényképezés mellett azonban alkalmas a 720p HD-videók felvételére is, amiket egy utólag megvásárolható iMovie szoftverrel akár magán az iPodon is megvághatunk.
A touch beépített Wi-Fi vezérlője segítségével internetezni, levelezni nagyszerű élmény, az érintésérzékeny kijelző igen fürgén követi az ujjakat, az olvasáshoz azonban nyugodt környezet kell, tömegközlekedési eszközön, illetve egy autó anyósülésén már az apróbb rázkódások is megnehezítik az amúgy tűéles betűk olvasását. Ezen az sem segít, ha a tartalmon nagyítunk és bár erre a többujjas kezelés által lehetőségünk van, ekkor a túl gyakori görgetés szegheti kedvünket. Ettől még az élmény még közel kozmikus, de persze akkor, ha nem mozgás közben, hanem mondjuk várakozás során keresgélünk információk után.

A kamera alacsony felbontása fényképek készítése során hátrány, azonban ezt a sebességével ellensúlyozza, melyet a 720p videofelvételek forgatása során kamatoztathatunk. A klipek igen folyamatosak, igaz vigyáznunk kell - és ez igaz a fotózásra is - hogy a képen lehetőség szerint kerüljük a csillogó részleteket, mert itt a csillogás közvetlen képkörnyezete is hajlamos a teljes beégésre. A filmlejátszás természetesen a HD-videók felvételének képessége miatt nem lehet gyenge, és nem is az, mozikat 720p felbontásban is zökkenésmentesen játszhatunk le, borotvaélesen, döbbenetes minőségben.

A zenelejátszás természetesen hasonló minőségben történik, mint amit a nano kínál, annál azonban talán még hangosabban is hallgathatjuk a dalokat. A hangszínszabályozó itt is 22 hangképet kínál és rázogatásra is keverhetjük a számokat. A lejátszás során számos képernyő között váltogathatunk, nem csak listában lapozgathatunk, hanem az album borítói között is éppúgy ahogy az már egy ideje lehetőség az Apple lejátszóinál. A 8, 32, illetve 64 megabájtnyi háttértárral választható touch háromtengelyes giroszkópja nem csak a képernyő forgatásához, hanem a játékoknál is jól jön, melyeket az Apple internetes áruházából lehet letölteni, ezekből ízelítőt itt találhatunk. A lejátszó a helymeghatározásban is partner lehet, igaz ehhez feltétlen szüksége van aktív WLAN-kapcsolatra, mert a touch negyedik generációja sem rendelkezik GPS-vevővel.
A 40 órányi zenehallgatást és 7 órányi filmnézést kínáló iPod touch legolcsóbb változata 8 gigabájtnyi adatot képes elnyelni, érte az azonos kapacitású nanóhoz képes 21 ezer forinttal kell többet fizetni. Ezért a pluszért a vadonatúj, hihetetlen nagy felbontású kijelző mellett kényelmes kezelést, és filmlejátszást, valamint WLAN-vezérlőn keresztüli internetezési lehetőséget is kapunk, nem beszélve a telepíthető alkalmazásokról, játékokról, illetve a HD-filmfelvételi képességről, de a felsorolás közel sem teljes. A 32, illetve a 64 gigabájtos változatok azért már lényegesen drágábbak, 100, illetve 130 ezer forintba kerülnek, ezek az árak már fájdalomküszöb felettiek a hazai viszonyokat tekintve.

Lehet választani
2001 októbere óta kilenc év telt el, lassan már teljesen értelmetlenné válik az első iPod mellé állítani a jelenlegi modelleket az összehasonlítás kedvéért, mert akkora a különbség. A fejlődés egészen eddig teljesen logikus volt, ahogy az is, hogy a lejátszók között ma már választani is lehet aszerint, hogy az egyszerű zenehallgatás mellé a vásárló milyen pluszt mennyiért hajlandó megvásárolni. Jelen állás szerint iPodból most csak a telefonálás és a mobilinternet hiányzik, és fog is, mert ilyen termék már van, igaz, iPhone-nak hívják.

Nokia N9 - a különc csodagyerek

Vannak telefonok, melyekről egyszerűen nem lehet hideg fejjel, teljesen objektív mércével beszélni. Ilyen telefon a Nokia első meegós készüléke, az N9, mely a finnek eddigi legjobb okostelefonja. Milyen kár, hogy kvázi egy halott platformra épül.

hirdetés

Ha emlékeim nem csalnak, utoljára a Nokia E71 iránt éreztem olthatatlan birtoklási vágyat. Senki számára nem titok, hogy a finn gyártó az ultravékony, teljesen fém burkolatú QWERTY-s készülék megjelenése után nem sokkal lejtőre került, és érintőkijelzős próbálkozásai, kezdve az N97-től az N8-ig bezárólag valójában nem tettek mást, csak még egy jó nagyot löktek a szekéren. Most itt a kezemben az N9, és vele újra a birtoklási vágy. Elég sokkoló, hiszen mindig is a fizikai gombok híve voltam, az új Nokián viszont ebből csak három van, ráadásul azokat sem kell sűrűn használni.

Gratulálok, csodaszép a gyerek!

Az N9 a Nokia egyik legnehezebb szülésének bizonyult, és ezzel most nem elsősorban a dizájnra utalok, hanem sokkal inkább a platformra, melyet a telefon alá raktak a finnek. A készülék a gyártó választékának egyelten MeeGo-s okostelefonja, és ez most már minden bizonnyal örökre így marad. A monolitikus Linux-kernelre épülő rendszer a 2009-ben létrejött Maemo-ból nőtte ki magát, olyannyira, hogy a Harmattan kódnevű, 1.2-es verziószámot viselő MeeGo-változat (ez fut az N9-en) eredetileg Maemo 6 néven jelent volna meg. A platform a Nokia és az Intel összefogásával valósult meg, de a fejlesztésébe később beszállt az AMD is, de éppúgy támogatja a projektet az Acer és az ASUS is.

A rendszer nyílt forráskódú, vagyis a fejlesztők és buherátorok igazi Mekkájává válhatna, az N9 azonban mégsem erről szól. Meg merem kockáztatni, hogy a telefon vásárlói számára teljesen irreleváns lesz, hogy milyen operációs rendszer fut a készüléken, sőt, biztos vagyok benne, hogy nagy részüknek fogalma sem lesz arról, hogy a MeeGót eszik-e vagy isszák.

Az N9 ugyanis egész egyszerűen gyönyörű. A szinte teljesen egy kaptafára készülő érintőkijelzős okostelefonok mezőnyében nagyon nehéz egyedit és újat alkotni, a Nokia formatervezőinek azonban mégis sikerült valami olyat létrehozni, amit eddig senkinek. Javarészt apró figyelmességekről van szó, de a végeredmény - szubjektív mércével mérve persze - egy lenyűgözően szép, letisztult megoldás lett. Ma ilyen telefont a Nokián kívül meggyőződésem szerint egy cég tudna gyártani, és ha az N9-en történetesen Apple-logó lenne, a fanatikusoknak egy szavuk sem lehetne, sőt.

A készülékház egyetlen öntött műanyagdarabból áll össze, illesztési pont nincs rajta, csavar egy szál sem, és levehető hátlap sincs. Ebbe a műanyagdarabba van besüllyesztve egy minden oldalról domború élű kijelző. A hasznos képfelület átmérője 3,9 hüvelyk, a karcálló üveglap azonban ennél kicsit nagyobb, alul és felül csaknem egy centit túllóg a panelen.

Az előlapon a kijelzőn, pontosabban a formás üvegen kívül gyakorlatilag semmi nincs, az üveg alá azonban nem csak a kijelzőpanelt pakolta be a Nokia, hanem az előlapi kamerát és a közelségi szenzort is (ez utóbbi gondoskodik arról, hogy ha fülünkhöz emeljük a mobilt, lekapcsoljon a kijelző). Gomboknak nyoma sincs, legyen szó hardveres, vagy érintős megoldásról.

Az N9 összesen három gombja a készülék jobb oldalán sorakozik, kicsit megtörve az egységes kialakítást. A króm színű műanyag gombok közül egy szolgál a készülék ki- és bekapcsolására, ezzel lehet továbbá a kijelzőzárat ki- és bekapcsolni, a másik kettővel pedig a hangerőt tudjuk szabályozni. Ennyi, nincs tovább. A mobil egyik gyenge pontja (szó szerint) a töltőcsatlakozót takaró kis műanyag ajtócska, amit ránézésre egy erősebb fuvallat letörhet, ráadásul kinyitni sem túl egyszerű feladat. A SIM-et csak az ajtó kinyitása után lehet kivenni, a microSIM-et befoglaló keret oldalra csúsztatásával, és kiemelésével. Ez sem annyira szokványos megoldás, de a kártyát senki sem fogja annyiszor kivenni, mint ahányszor töltőre kell rakni a telefont.

A mobil hátlapja mint említettem, nem eltávolítható, ezt néhány korábbi készülék esetében már eljátszotta a Nokia (illetve előtte mások is) - ennek a megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, az N9 esetében a robusztus kialakításnak jót tesz ez a megvalósítás. A műanyag ház így összességében nagyon egyben van, abszolút prémium érzést keltő, elegáns mobil az N9, különösen sötétszürke színben. A hátlapot egyedül a kamerát magába foglaló ezüst keret töri meg, de azt is annyira diszkréten és elegánsan teszi, hogy tanítani lehetne.

A Nokia tervezői tehát ezúttal nagyon kitettek magukért, a finn cég meegós telefonja a legtöbb ázsiai gyártó formatervét simán leiskolázza, a döbbenetes hatást ráadásul tovább növeli, ha bekapcsoljuk a készüléket. A 3,9 hüvelykes, 480x854 pixeles (251 ppi-s) felbontású AMOLED-kijelzője az eddig Nokia telefonokban alkalmazott legszebb képű, legnagyobb felbontású megjelenítő, a kontraszt valósággal kiböki a szemet. Ez, illetve a tükröződést részben elnyelő üveg összességében még napfény mellett is tökéletes olvashatóságot nyújt, minden betekintési szögből.

Ismeretlen, ismerős

Ami a felületet, illetve a menük grafikus megjelenítését illeti, itt már talán valamivel kevesebb az eredetiség és néhol az átgondoltság terén sem tűnik annyira telitalálatnak a rendszer, ám az N9 menüje mégis hoz valami újat, méghozzá úgy, hogy közben mégis nagyon ismerős marad. Különösen azoknak köszönhet vissza egy-két ikon ismerősen, akik már találkoztak az újabb Symbian-variánsokkal, az Annával vagy a Belle-lel - az ikonok gyakorlatilag ugyanazt a forma- és látványvilágot hozzák.

A főmenü ikonsorja mellett a telefon egy Webinfónak nevezett képernyőt dob fel nekünk oldalra lapozással,  ezen a telefonon beállított közösségi hálózatok feedjei jelennek meg a dátum és az időjárás mellett. Egy harmadik képernyőn az éppen nyitott alkalmazások láthatók, ezeket egyenként, vagy egyszerre is be lehet csukni. A programok vagy menük háttérbe küldését vagy bezárását gesztusokkal is lehet végezni, mégpedig pofonegyszerűen: ha az ujjunkat alulról felfelé mozdulattal végighúzzuk a kijelzőn, a megnyitott panel a háttérbe kerül, ha pedig felülről lefelé, akkor bezárja a programot vagy a menüt a telefon. Zseniálisan egyszerű megoldás.

A menüelemek mozgása azonnali és teljesen akadásmentes, természetesen van kinetikus görgetés, emellett a hosszú listáknál (pl. névjegyzék, címjegyzékek, e-mail postafiókok) a kijelző oldalsó széle csúszkaként is használható. A fürge alaprendszer a jól optimalizált rendszerkörnyezet mellett a Texas Instruments 1 GHz-en ketyegő OMAP 3630 rendszerchipjének, valamint az 1 gigabájt memóriának köszönhető - ezen a téren tehát semmi felesleges izmozás nincs, aminek később, az akkumulátoros üzemidőnél még nagy hasznát látjuk.

A menürendszer mozgása tehát kellően gyors, az előre telepített alkalmazások, illetve menüképek azonban néha kérnek egy kis gondolkodási időt, mielőtt elindulnak vagy megjelennek, utána azonban többnyire nincs gond a sebességükkel. Ha már itt tartunk, a telefonra gyárilag telepítettek egyebek mellett Facebook- és Twitter-klienst, autós és gyalogos navigációs programot (előbbit részleges Kelet-Európa térképpel), Skype-ot (mely VoIP-hívásra is használható), hírolvasót, időjárás-előrejelző programot (AccuWeather), valamint több játékot (pl. Need for Speed: Shift, és Angry Birds).

További alkalmazások az Ovi áruházból érhetők el, a választék azonban egyelőre nem túl bő, ami érthető, lévén a telefon csak mostanában kerül a boltokba és a rajta futó platform gyakorlatilag teljesen egyedi, ezért azt se várja senki, hogy hónapokon belül appok tízezrei jelennek meg rá. Az Ovi áruház kapcsán egyébként kifejezetten bosszantó, hogy rengeteg az olyan, egyszerű hírolvasó alkalmazás, mely csak egy adott portál vagy blog híreit listázza, és nem is lehet ezeket szűrni, így az "igazi", értékes alkalmazások sokszor elvesznek a sok szemét közt.

Az első meegós Nokiával egy gyors, HTML5-támogatással rendelkező, Webkit2-alapú böngészőt kapunk (ha minden igaz, ez a Nokia első olyan gyári böngészője, mely támogatja ezt a webes szabványt), a Flash-támogatás azonban sajnos itt is hibádzik. A zoomolás multitouch gesztusokkal történik, méghozzá villámgyorsan. A böngészőből ugyanakkor teljesen érthetetlen módon úgy ahogy van kimaradt a könyvjelzőkezelés, illetve elég érdekesen lett megoldva: a kedvenc  oldalakat a főmenübe lehet elmenteni.

A Nokia N9 nem mestere az üzenetkezelésnek, de azért nem lesz gond az e-mail fiókok beállításával, legyen szó Exchange szerver kapcsolatról, vagy Gmail-hozzáférésről. Utóbbi esetében a beszélgetésbe rendezett ("threaded") üzenetekről sajnos le kell mondani, és az N9 a névjegyzéket sem tudja áthúzni a Google-fiókból - ebben a versenyszámban azért egy androidos vagy windowsos készülék jobban teljesít. A telefon virtuális klaviatúrájával egyébként viszonylag egyszerű gépelni, a beírást a rezgőmotor is visszajelzi, és működik a jól magyar nyelvű szókiegészítő rendszer is. Chatelni három gyári alkalmazással, a Skype-pal, a Gtalk-klienssel és a Facebookkal lehet.

Nokia N9 tesztfotók [+]

Ami a multimédiás képességeket illeti, kapunk egy átlagos zenelejátszót, meglehetősen szerény beállítási lehetőségekkel (nincs például hangszínszabályzó, amivel hozzá lehetne hangolni a füleshez a rendszert), valamint egy többek közt MKV-támogatással is rendelkező videolejátszót. A 8 megapixeles, Carl Zeiss optikával ellátott kamera jó képeket készít, az autofókusz folyamatos, touch zoom támogatással. A videofelvevővel akár 720p felbontású klipek is rögzíthetők. Az elkészült fotókat a készülékbe épített NFC-modullal is meg lehet osztani, fontos azonban, hogy a telefon nem támogatja a mobilos fizetési technológiákat, akárcsak a Nokia többi, NFC-kompatibilis megoldása.

Fentebb volt róla szó, hogy a hardver alapvetően nem számít korunk legerősebb megoldásának, ezért cserébe a Nokia MeeGoós csúcsmodellje takarékosan bánik az akkumulátorral, ráadásul teszi ezt anélkül, hogy különösebb kompromisszumokra késztetné a felhasználót. Bár van a mobilnak energiatakarékos üzemmódja, 100 százalékra állított kijelző-fényerő mellett átlagos használattal akár két napot is kibír az 1450 mAh-s áramforrás. Intenzívebb használat esetén azért az N9-et sem árt naponta tölteni.

A Nokia első és utolsó meegós készüléke egészen groteszk módon a finnek eddigi legjobb okostelefonja lett - azért groteszk ez az egész helyzet, mert a gyártó gyakorlatilag már akkor rájött, hogy a MeeGo alkalmazása a telefonon nem a legjobb ötlet, amikor még meg sem született a Microsofttal kötött egyezség (pedig olyan könnyű lenne azt mondani, hogy politikai okokból kellett elkaszálni a MeeGót a Nokiának, de valójában a Nokia inkább azért futott a Microsoft karjaiba, mert maga is versenyképtelennek ítélte a MeeGót). Hangsúlyozzuk, hogy platform ettől függetlenül nem halott, legalábbis ezt igyekszik hangsúlyozni a Nokia, és persze a többi cég, amely ott sorakozik a MeeGo támogatóinak körében.

Finn veszedelem

Az az igazság, hogy az N9-re a legtöbb vásárló valószínűleg nem ezért fog emlékezni, nem ezért fogják venni - vagy éppen nem venni. A finnek a készülékkel olyant villantottak, mint eddig szinte senki az etalonnak számító iPhone megjelenése óta - ha a cég ezt a színvonalat megőrzi a windwosos időkre, és mind a Nokia, mind a Microsoft komolyan gondolja részvételét az iparágban, látni fogunk egy-két nagy meglepetést tőlük.

Az N9 a napokban kerül forgalomba Magyarországon, a készüléket kártyafüggetlenül 155 ezer forintért árulja a Nokia. A telefon a T-Mobile kínálatában biztosan megjelenik majd.

Kiszivárgott a YouTube új kezelő felülete

A YouTube néhány hete már új dizájnját teszteli, a tesztben a felhasználók egy kis csoportja is részt vett. A Business Review USAmegszerzett néhány képet az új kezelőfelületről, amin egy oldalsó fekete sáv a legnagyobb újdonság. A sávban a felhasználó kedvenc csatornái jelennek meg. Nem meglepő, hogy a Google ellenfele, a Facebook is megjelent az oldalon, hiszen még mindig a rivális közösségi hálózatnak van több felhasználója, akik ezen a felületen könnyen rátalálhatnak a Google Pluszra is.

Egyébként már októberben elkezdődött a Google Plusz és a YouTube összefonódása, amikor a Google lehetővé tette a két portálon vezetett felhasználói fiókok összekapcsolását. Aki ezt megtette, annak a YouTube-oldalán megjelent egy új blokk, amiben az ismerősök által megosztott videók találhatók meg.

A kiszivárgott dizájn arra utal, hogy a Google a korábbinál szorosabb integrációt tervez, és a YouTube oldalán könnyebben megtalálhatók lesznek a legnépszerűbb és az egyre több ember által kattintott, újabb videók. A felhasználói profilok is nagyobb szerepet kapnak, ami jobban kihangsúlyozza, hogy a Google mindent a pluszos fiókban akar egyesíteni. Nem újdonság, hogy ez a Google célja, hiszen ugyanezt mutatja a Google-szolgáltatások használatakor megjelenő felső fekete sáv, aminek az első kiemelt helyén a Google Plusz található.

Mostantól megérti a magyar szót az iPhone

Próbáink során legalább nyolcvanszázalékos biztonsággal képes szöveggé alakítani az iPhone vagy iPad készüléknek feolvasott magyar nyelvű szöveget egy új alkalmazás. A Dragon Dictation teljesen ingyenes lesz, de használatához mobilinternetes kapcsolatra is szükség van.

Tesztünk során inkább a gépírásban jeleskedő, hadaró újságírókkal és rádiós múlttal rendelkező, profin hangsúlyozó, kellemes hangú kollégákkal egyaránt kipróbáltattuk a budapesti központtal is rendelkező Nuance cég ingyenes applikációit, melyek egyikének diktálni lehet, a másikkal pedig webes kereséseket lehet végrehajtani az iPhone vagy iPad-készülékhez beszélve. A megoldás nem csak a legújabb iPhone 4S-sel kompatibilis, hanem a korábbi, iOS 4-es rendszert használó régebbi iPhone, iPad és iPod Touch modellekkel is használható.
A készüléknek előbb Békés Pál A kétbalkezes varázsló című meseregényének egy bekezdését olvasták fel kollégáink, később áttértünk a Karinthy-fordította Micimackó egyik részletére.

Hangutánzó szavakkal és helynevekkel lehet megzavarni a diktálós programot

Háttérzajtól, hangtól és beszédsebességtől függetlenül remekül teljesített a Dragon Dictation. Ugyan egy olyan felvétel sem készült, amelyet azonnal el lehetett volna küldeni közlésre, de a legtöbb esetben a hangból szövegfájllá alakított szövegben csak néhány módosítást kellett eszközölni, ráadásul a programok képesek tanulni, így az első próbák után egyre kevesebb hibát ejtettek, a végeredmény pedig csaknem teljesen hibátlan szöveg lett.

Megfigyelésünk szerint a hangsúlyozás okozta a legnagyobb problémát a programnak, mondatrészek határán gyakran tévedett a Dragon Dictation. A tesztszövegnek használt Micimackó-bekezdés döngicsélés szavával sokadjára sem sikerült megbirkóznia a programnak, rendre gőgicsélésnek értette. A többi hangutánzó szóval is elbánt a program, aki loccsanásról, poccsanásról vagy zakkanásról akar smsezni, az jobban teszi, ha begépeli ezeket a szavakat. A nevekkel sincs kibékülve a program, teljesen esetleges, hogy a város- és személyneveket ki tudja-e találni a Dragon-program, vagy keres helyettük egy hasonló hangzású magyar szót. Minél mindennapibb a szöveg, annál jobb a hangfelismerő hatékonysága, egy kocsmázásra, koncertlátogatásra felszólító smst már első próbálkozásra is felismer, a szakkifejezéseket tartalmazó leveleket még célszerűbb kézzel írni.
Amerikába küldi a hangunkat
Az Apple legújabb iPhone-jába épített Siri-szolgáltatáshoz hasonló funkciókat biztosító program a számítási felhőn keresztül működik: az eszköz gyakorlatilag csupán felveszi a hangot és továbbítja egy amerikai szerverre, amely elvégzi annak elemzését.
A hangfelismerő programot kifejlesztő cég európai üzletágának vezetője, Reimund Schmald az [origo]-nak elmondta, hogy a Dragon Dictation önálló tanulásra is képes. Nem igényli, hogy használója manuálisan javítgassa át a hibás szavakat, a felhőben futó program maga is újraértékeli a korábban felismert hangsorokat, de manuálisan is meg lehet adni változtatásokat, ezeket a rendszer megjegyzi, és tanul belőlük.

A hangvezérelt Dragon Search segít a neten keresgélni és wikipédiázni

Schmaldtól megtudtuk, hogy a kipróbáláshoz még a hivatalos premier előtt rendelkezésünkre bocsátott applikáció annál kisebb hibaaránnyal dolgozik, minél többen használják. Mivel a Dragon Dictation és a Dragon Search csak néhány nap múlva kerül fel az Apple App Store-jába, néhány hét múlva várható, hogy elég sokan használni fogják, így érezhetően javulni fog hatékonysága.
Ehhez hasonló egyébként a Google Fordító szolgáltatásának a működési elve is, amelynek tudása a bevitt szöveg mennyiségének növekedésével, a felhasználók által javított hibás fordítások szaporodtával lett egyre okosabb.

A felhőben tartják agyukat, ezért internetkapcsolat nélkül nem működnek a Dragon-szoftverek

A Nuance szolgáltatása nem csak a gépi intelligenciára támaszkodik, időnként nyelvtechnológusok is ellenőrzik adatbázisának minőségét. Így hiába próbálnák meg vicces kedvű hackerek például arra tanítani a hangfelismerőt, hogy a hétköznapi kifejezéseket például csúnya szavaknak ismerjék fel, az ellenőrzések során az ilyen próbálkozásokra fény derülne - tudtuk meg a cégtől.
Egyelőre csak iPhone-ra jelenik meg
A Dragon Dictation és a hangfelismerős keresésre képes Dragon Search november 17-én jelenik meg az Apple magyar App Store-jában. Mindkét program ingyenes lesz, az azonnali pénzszerzés helyett egyelőre a működő magyar hangfelismerés létét akarja demonstrálni a Nuance a szoftverekkel. A cég nem dolgozik a program androidos és Windows Phone 7-es verzióján - bár házon belül készítettek egy androidos tesztverziót - a Nuance által biztosított ingyenes programozói felületre azonban bárki építhet saját programot, így a titkárnő nélküli diktálás az Apple készülékein kívül eltérő eszközökön is elérhetővé válhat.
A Nuance képviselői ugyan nem közölték, hogy meddig lesz ingyenes a két Dragon-program, ám az iPhone és iPad felhasználóknak valószínűleg nincs félnivalójuk. A cég nem az appokból jut pénzhez, hanem az általa kidolgozott technológiákat licenceli orvosi felhasználásra, telefonos ügyfélszolgálati rendszerekhez, és egyéb, az állami szférában működő szövegértelmező rendszerekhez. A Nuance neve gyakran nem is szerepel a technológiát felhasználó terméken, ám lehet tudni, hogy a cég fejlesztéseinek köszönhetően tudja kimondani az előadó nevét az Apple iPod Nanója, olvassa fel a könyveket az Amazon Kindle, és tud új címet felvenni hangparancs alapján a TomTom navigációja.

Nem csak a drága a jó

Sokakat elriasztott eddig az okostelefonok vásárlásától, hogy nagyon drágák voltak, nem mindenki tud alsó hangon is százezer forintot kifizetni egy mobilért. Márpedig eddig ennyibe kerültek azok a telefonok, melyek használhatóak is voltak. Szerencsére a gyártók rájöttek erre és elkezdtek használható és olcsó mobilokat gyártani. Ezekből mutatunk be néhányat.

LG Optimus One

Az LG több okostelefonnal is próbál piacot szerezni, új belépőszintű sorozatának legjobb darabja az Optimus One. Egy 600 MHz-es Qualcomm processzor van benne, 512 MB memóriával, amiből 170 MB jut az alkalmazásoknak. Kijelzője 3,2 inches, 320x480 pixeles felbontású – ezzel nem voltunk elégedettek, de ez a kategória sajátja. Ez persze főleg akkor zavaró, ha egy jobb telefon után fogjuk kézbe ezt.

Mivel kicsi a kijelző felbontása, a billentyűzetet át kell állítani teljes qwertyre, mert alapból a régi mobilokra jellemző billentyűzet van rajta, amikor háromszor kell megnyomni az a betűt, hogy b-t kapjak. Azonnal átállítottam természetesen. Valószínűleg azért van alapból a régi billentyűzet, mert a kicsi kijelző miatt elég kicsik a billentyűk és könnyebben melléütnek a nagyobb kezű felhasználók.

Ami még tetszett, hogy az LG-nek van egy saját alkalmazásajánlója, folyamatosan változó kínálattal. Nem sok alkalmazás került bele, de találtam néhány érdekeset, melyek a mindennapi telefonhasználatot segítik. Kedvencem a Time Laps készítő volt, nagyon könnyen lehet mozgóképet készíteni a mobillal.

A kistestvér

LG Optimus Me

Szintén az LG-től ajánlják az Optimus Me mobilt, ami paramétereiben nagyon hasonlít az Optimus One-ra. Bekapcsolás után lépésről lépésre végigvezet az első teendőkön, Bár azt nem értettem, miért kellett kiválasztanom a nyelvet, ha utána úgyis magyarul folytatja a telepítést. A billentyűzetet itt is át kellett állítani Qwertz-re (igen, így szerepel a menüben). De annyira megszoktam a qwerty billentyűket, hogy idegesít, ha a régi módon kell írnom.

Magáról a telefonról is néhány szót: 600 MHz-es processzort tettek bele, 158 MB belső memóriát, 1280 mAh teljesítményű akkumulátort. A kijelzője 2,8 inches kapacitív – megfelelően érzékeny, de néha olyan érzésem van, mintha jobban rá kellene nyomni az ujjamat a kijelzőre, hogy görgessen. A telefon pici és vékony, 12 mm a vastagsága, Tárhelye 32 GB-ig bővíthető microSD kártyával. A 2.2-es Android (Froyo) van benne.

Belépő szintű mobilról van szó, teljesen használható, de senki ne várjon szuper felbontást a kijelzőtől és hipergyors böngészést vagy alkalmazásbetöltést. Érezhető, hogy csak 600 MHz-es a processzor, eltart egy ideig, míg betöltődnek az alkalmazások. De a legtöbb program elfut rajta, még az Angry Birds is élvezhető.

Az ász

Samsugn Galaxy Ace

Hosszabban is írtunk a Samsung Galaxy Ace mobiljáról néhány hete, de ide is belefér, hiszen egy nagyon jól összerakott középkategóriás telefonról van szó. Nem gagyi, ezt első pillantásra látni. Kicsit nagyobb, mint a fent bemutatott két mobil, de 3,5 inches kijelzője messze nem éri el a mostanában megjelent mobilok 4,3 inches méretét. Kijelzőjének a felbontása nem a legjobb, erre nem is vesztegetnénk több szót.

A mobilba egy 800 MHz-es processzor került, 512 MB RAM-mal, és a 2.2-es Androiddal. Saját TouchWiz rendszere is van, ami jelentősen könnyít a készülék használatán azoknál, akik most először fognak a kezükben androidos telefont. Nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki okostelefonban gondolkodik. A Samsung egyébként teljes középkategóriás készülékkínálatát megújította, Barcelonában mutatták be február közepén az Ace, Gio, Fit és Mini névre hallgató mobiljaikat.

Nem új, de jó

A szolgáltatók kínálatában vannak nem új, de nagyon jó alsókategóriás andoridos okostelefonok is. Az egyik a ZTE Blade, melyet tavaly év végétől lehet megvásárolni. A mobilról írtunk hosszabban is, így most csak felelevenítenénk az akkoriakat. A Blade-nek egy nagyon jól összerakott mobil, masszívnak tűnik első pillantásra is. Kijelzője 3,5 inches TFT-LCD, 480x800 pixeles felbontású. Egyelőre csak a 2.1-es Androiddal lehet megvásárolni, de a gyártó azt ígérte, hamarosan a Froyo is letölthető lesz rá.

ZTE Blade

A jobb okostelefonoknak is becsületére válna a gyorsasága, nem akadozik, alkalmazások betöltésénél, böngészésnél több ablakot is gond nélkül kezel, a Google Maps is gördülékenyen fut rajta. Van persze szépséghibája is a mobilnak, ez pedig az aksija, gyakran kell tölteni.

Szintén régi versenyző a HTC Wildfire – ennek megjelent ugyan egy újabb változata, a Wildfire S, de az itthon még nem kapható. Megjelenése előtt a Desire kisöccsének kiáltották ki, de ez csak dizájnjában volt igaz. Majdnem ugyanazt tudta, mint a HTC népszerű csúcstelefonja, a Desire, ugyanakkor kisebb volt és elegánsabb. De nevetségesen kicsi kijelzőt kapott, 240x320 pixeles felbontásával már jócskán lemaradt a csúcskategóriától. Ugyanakkor nagyon elegáns és kicsi mobilról van szó és azoknak, akik androidos mobilt szeretnének, de nem akarnak sok pénzt kiadni, ez is egy jó választási lehetőség.

HTC Wildfire

A Sony Ericsson Xperia x10 mini és x10 mini pro sorozata már régi darabnak számít a piacon, de a mai napig versenyképes a kicsi, olcsó, de jó telefonok kategóriájában. A pro annyiban különbözik a minitől, hogy fizikai billentyűzetet is tettek a mobilba. Mindkét mobilban 600 MHz-es Qualcomm MSM7227 processzor van, 5 megapixeles kamera, 2,55 inches QVGA érintőkijelző, wifi, bluetooth, 3,5 mm-es audió jack, microSD kártyával bővíthető. Mivel igen apró mobilokról van szó, új kezelőfelületet kellett kialakítani, ezt a gyártó fejlesztette ki. Igazi csajos mobil, pici, könnyű, de minden elérhető rajta, amit elvárunk egy okostelefontól.

Androidos legóroboté az új Rubik-rekord

A Rubik-kocka kirakása sokaknak lehetetlennek tűnő feladat, pedig egy algoritmus kérdése az egész. Ezt kihasználva lelkes fejlesztők és robotépítők időről időre megpróbálnak olyan masinákat építeni, amelyek nemcsak megoldják a feladványt, hanem esetleg megközelítik a világ egyik legjobb kockaforgatója, a 16 éves Feliks Zemdegs rekordjait.

A CubeStormer II névre hallgató gép a robotépítők körében gyakran használt Lego Mindstorms NXT készletből, ARM processzorokra építve készült. Szívét egy Samsung Galaxy S II okostelefon adja, melyen egy saját fejlesztésű szoftver fut. A gép először megnézi az összekevert kocka összes oldalát, majd egy fejlett, kétfázisú algoritmust használ amegoldáshoz. Ennél a résznél kifejezetten hasznos az okostelefonban található, kétmagos ARM Cortex-A9-es processzor, melynek órajele egyébként 1,2 gigahertz. A telefon Bluetoothon keresztül kommunikál az intelligens legótéglákban lévő ARM-chipekkel. A megoldást a képernyőn folyamatosan követhetjük, a megjelenítés a telefonba épített ARM Mali-400 MP grafikus gyorsítónak köszönhetően valós idejű.

A hivatalos emberi világrekord 5,66 másodperc, míg a Lego-gép 5,35 másodperc alatt végez a feladattal. Persze nem valószínű, hogy Feliks ennyiben hagyja a dolgot, az elmúlt években többször is megdöntötte saját rekordját, így valószínűleg mostani hátrányát is gyorsan le fogja dolgozni.

Brutális tablettel újít az Asus

A tajvani Asus dobja piacra az első olyan táblagépet, amelyben már az erősebb Nvidia Tegra 3 processzor dolgozik.

Az Asus hivatalosan bejelentette az Eee Pad Transformer Prime nevű tabletet, amiben az Nvidia négymagos Tegra 3 processzora dolgozik. A 10 hüvelykes táblagép nagyon hasonlít az idén nyáron piacra dobott Transformerre, de az új modell csupán 8,7 milliméteres, tehát sokkal vékonyabb, mint 1,3 centiméteres elődje.

Az első Transformernek 5 megapixeles kamerája volt, ezzel szemben a Prime-nak már 8 megapixeles. Az Asus azt állítja, hogy a Prime akkuja 12 óra alatt merül le, és ha rácsatlakoztatjuk a nagyjából 35 ezer forintos billentyűzetes dokkolóra, akkor 18 órán át működik.
A tablet tárhelye microSD memóriakártyával bővíthetjük, a dokkolóra azonban normál méretű SD kártya és usb eszközök is ráköthetők. Az Asus már decemberben piacra dobja a kütyüt, amelyen eleinte Android Honeycomb 3.2-es operációs rendszer lesz. A tajvani gyártó ígéretet tett arra, hogy később kiadja a tablethez az Android 4.0 (Ice Cream Sandwich) verzióját is.
A kisebb tárhelyű, 32 gigabájtos változat 499 dollárba, a 64 gigás pedig 599 dollárba kerül, tehát a Asus nem árban, hanem funkciókban akar versenyre kelni az Apple iPad 2-vel.

Ötször erősebb

Az Nvidia Tegra 3 processzor akár ötször nagyobb teljesítményre is képes, mint a jelenlegi tabletekben lévő Tegra 2 csipek. Az Nvidia azt állítja, hogy az új csip nagyjából az Intel Core 2 Duo T7200 processzorral azonos teljesítményre képes, és mindezt olyan alacsony áramfelvétel mellett, hogy a felhasználó akár 12 órán át folyamatosan videókat nézhet a táblagépén.
A Laptopmag részletes elemzése [1] bemutatja, hogy a négymagos Tegra 3 használatakor a játékokban új vizuális hatások jelenhetnek meg, például tükröződő víz, valósághű repedések. Nagy teljesítményt igénylő programok futtatásakor a Tegra 3 mindig annyi magot használ, amennyi éppen szükséges.


Készenléti módban és egyszerűbb programok futtatásakor egy ötödik, alacsonyabb órajelű, a többinél sokkal kevesebb áramot fogyasztó társ-processzormag dolgozik.

Jövőre érkezhet a Samsung hajlítható okostelefonja

A Samsung jövőre kezdi meg a hajlítható AMOLED-kijelzők tömeggyártását, amiket először okostelefonokban fog alkalmazni. A gyártó már hónapokkal ezelőtt bemutatta a hajlítható telefon koncepcióját, a Galaxy Skin akár karkötővé is összecsavarható

.

hirdetés

A hajlítható készülékek kulcsfontosságú eleme maga a kijelző, a januári Consumer Electronics Show-n a dél-koreai vállalat már 4,5 hüvelyk átmérőjű és mindössze 0,3 hüvelyk vastagságú AMOLED-megjelenítőt mutatott be a közönségnek. Az AMOLED technológia alapvetően alkalmasabb a hajlítható kijelzők elkészítéséhez mint az LCD, hiszen minden pixele fényt bocsát ki, üveg helyett pedig műanyag poliimid anyagot használt a gyártó, ami révén nemcsak 1 hüvelyk átmérőjű hengerré csavarható össze a panel, de teljesen össze is hajtható, méghozzá törés nélkül.

Jövőre kezdődik tömeggyártás

A szeptemberrel véget érő negyedév pénzügyi helyzetjelentése után, Robert Yi, a Samsung befektetői kapcsolatokért felelős vezetője árulta el, hogy a hajlítható kijelzők tömeggyártását “valamikor 2012-ben kezdi meg a vállalat, remélhetőleg már az év elején”. Yi szerint először mobiltelefonok kaphatnak majd ilyen képernyőket, de nem kizárt, hogy később a tabletek és más hordozható kütyük is hajlíthatóvá válnak. Bár a Samsung konkrét készüléket nem nevezett meg egyelőre, tavaly júniusban, a dél-koreai Hongik Egyetemen és januárban, a CES-en már felfedte a hajlítható okostelefon, a Galaxy Skin koncepcióját.

A Galaxy Skin a hírek szerint 221x67x8 milliméteres, tehát a szokásosnál hosszúkásabb készülék, ami ugyan első látásra furcsának tűnhet, ám a telefon flexibilitásának előnye, hogy összehajtogatva is tudjuk használni vagy tárolni, sőt karkötőként is viselhetjük, ha úgy kényelmesebb. Az első látványtervek arról árulkodnak, hogy a telefon videochat vagy filmnézés közben felállítható és kitámasztható, sőt a beépített projektorral akár kivetítőként is működhet.

Miután a Galaxy Skin egyelőre csupán prototípusként létezik, a rendelkezésre álló hivatalos specifikációk szerények, egészen konkrétan a kijelző technológiája és a formaterv vehető szinte biztosra, minden másról csak pletykaként hallani. A feltételezések szerint a telefon 4 hüvelykes Super AMOLED Flexible kijelzője WVGA felbontásra, azaz 800x480 pixel megjelenítésére lesz képes, továbbá hátul 8 megapixeles, elöl VGA felbontású kamerát kapott. A készülék lelke egy 1,2 GHz-es processzor lesz, ami 1 gigabájt RAM társaságában működik, mindezt pedig 16-32 gigabájtos belső tárhellyel és 1500 mAh kapacitású akkumulátorral szállítja a gyártó. A Bluetooth-adóvevő és a 802.11 b/g/n szabvány mentén készült Wi-Fi-vezérlő sem marad ki a készülékből.

A Nokiánál is ezzel kísérleteznek

A hajlítható kijelző és a hajlítható okostelefon ötlete nem a Samsung agyából pattant ki, hasonló fejlesztésekkel más gyártók is foglalkoznak. Legutóbb, a két héttel ezelőtt megrendezett Nokia Worldön a mutatta be a saját terveit a finn gyártó. A Nokia Kinetic Device becenév egy széltében és hosszában is hajlítható, csavarható eszközt takar, amin a készülék sanyargatásával tud navigálni a felhasználó. Ha például a kiállított prototípust maga felé hajlította a látogató, ki tudta választani az aktuális menüpontot vagy rá tudott közelíteni az éppen nézett fotóra, és ehhez hasonló módon lehet kezelni a zenelejátszót is. A fejlesztésről a Nokia sem volt hajlandó bővebben beszélni, még a kijelző típusa sem ismert, ezért valószínűsíthető, hogy sokat kell még várni azokra a telefonokra, amiben alkalmazni fogják az újdonságot.

Samsung Galaxy Note

Úgy tűnik, a Samsungnál éppen a "kísérletezzünk bátran" időszakukat élik a tervezők. ASamsung Galaxy Note-ot több szempontból is sikerült belőniük a táblagépek és az okostelefonok közé. Az 5.3"-os kijelző pont félúton van, mobilhoz nagy, táblához kicsi, ez az új, "Note-kategória" a Samsung szerint. A készülék egyébként szakasztott olyan, mint a Samsung Galaxy S II, csak még nagyobb kijelzővel. Nem éppen női darab, és nem azért, mert túl férfias vonalai lennének, hanem mert a környezetemben egy nőt sem találtam, aki kényelmesnek találta volna vele a telefonálást. Persze az ember nincs rákényszerítve, hogy a Note-ot a fülére szorítva bonyolítsa le a beszélgetéseket, hiszen adnak hozzá headsetet. Igaz a hölgyeken ez sem segít, mivel a blúzokon ritkán van ekkora zseb. Bár éppen jön a tél, a télikabáton már esélyes. A táblagépekhez hasonlítva bezzeg rögtön jobban áll a készülék: egy kézben tartva is kényelmesen lehet rajta videózni, olvasgatni. Ehhez ráadásul a képernyő 1280x800 pixeles (285 ppi) felbontása, és drámaian jó képe (HD Super AMOLED) is kiváló alapot teremt.

Kezelőszervek szempontjából túl sok érdekes nincs. Jobb oldalon van a ki- és bekapcsoló gomb, balra a hangerőszabályzó került, felül a fülescsatlakozó árválkodik, alul pedig a Micro USB port, egy extrával, amire mindjárt visszatérek. Hátul egy 8 megapixeles kamerát találunk, egy LED vaku társaságában. Előre a hatalmas kijelző, az elülső kamera, egy nyomkodható Home gomb és két érintős gomb (vissza és menü) került.

Ceruza… Mint a régi szép időkben?
De térjünk vissza alulra: a Micro USB mellett ugyanis nem mást találunk, mint egy "ceruzát". Nem kell megijedni, a kijelző kapacitív, és azonnal reagál minden ujjmozdulatunkra, beleértve a több ujjas gesztusokat is. Ám ez a kis ceruza mégis komoly szerephez jut a Note esetében. A Note ugyanis arra született, hogy megmentse az erdőket, a jegyzetfüzetek eladásainak visszaszorításával. A kis ceruzához (S Pen) kapunk egy remek kis jegyzet szoftvert (S Memo), amelyben kézírással jegyzetelhetünk, vagy rajzolgathatunk. Meglepően pontosan működik, azonnal reagál, kényelmesen használható, szóval a célnak megfelel. A kijelző mérete is tökéletes erre a célra (természetesen több oldalas jegyzeteket is készíthetünk). Olyan, mintha sajtcetlikre jegyzetelgetnénk, a különbség csak az, hogy ezeket a jegyzeteket utána azonnal megoszthatjuk másokkal az interneten keresztül. Ráadásul itt a jegyzetet kiegészíthetjük fotókkal, térképrészletekkel (utóbbit közvetlenül a Google Mapsből "fotózhatjuk bele" a jegyzetünkbe) stb. A ceruza használatához szükséges SDK-t egyébként már közreadta a Samsung, így a későbbiekben várhatóan egyre több alkalmazás fogja majd támogatni a használatát.

A kis "műanyag darab" érdekessége, hogy egy gombot is találunk rajta, amely több funkció gyors elérésében is segíthet. Ha például nyomva tartjuk a gombot és pár másodpercig megérintjük vele a képernyőt, azonnal készíthetünk screenshotot az éppen látható felületről. Az elkészült képre aztán még jegyzetelhetünk is (kiemelhetjük például amit fontosnak tartunk), aztán elküldhetjük azt, vagy menthetjük a fotóink közé. Egy másik módszer, hogy a gombot nyomva tartva megérintjük kétszer gyors egymásutánban a kijelzőt, így azonnal kezdhetjük a jegyzetelést a megjelenő S Memo alkalmazásban. A jegyzetelésen és a későbbi S Pen kompatibilis alkalmazásokon kívül esetleg még böngészésnél is jól jöhet a ceruza, ha az ujjunkkal nem szoktuk eltalálni a linkeket a mobilra nem optimalizált oldalakon.

Amúgy egy androidos mobil… vagy tábla…A fentieket leszámítva a Note-ban nincs más különleges (nem mintha ez a ceruzás megoldás és a különc méret ne lenne elég), teljesen olyan, mint egy felső kategóriás androidos okostelefon:  kétmagos 1,4 Ghz-es processzor, 1 GB RAM, 16 GB vagy 32 GB belső tárhely, amit Micro SD kártyával bővíthetünk akár további 32 GB-tal is. Van Bluetooth 3.0, 802.11n-es wifi, A-GPS, DLNA, hotspot mód, digitális iránytű.

A telefon tartalmát vezeték nélkül is elérhetjük egy böngészőből, a Kies Air segítségével

A készülék Android 2.3.5-ös rendszerrel érkezik, de a Samsung ígérete szerint lesz rá 4.0-ás frissítés is (időpontot persze nem mondtak). A TouchWiz 4.0 felület pedig adott, hiszen Samsung készülék. A gyártó egyébként nem bánt szűkmarkúan a szoftveres kínálattal sem, Mininapló, S Memo, FM rádió (csak bedugott fülessel használható), feladatkezelő, fájlkezelő, fénykép-szerkesztő, Videokészítő, Social Hub, Music Hub, Readers Hub (hírlapok, magazinok, könyvek), Polaris Office irodai csomag, és videólejátszó alkalmazás (MPEG4, H.263, H.264, DivX, Xvid, WMV, VC-1) egyaránt van a kínálatban. Kapunk még egy remek naptárat is, ami meg nincs a készüléken, azt úgyis le tudjuk tölteni az Android Marketből, vagy a Samsung saját szoftver gyűjteményéből. Navigálni a Google Maps segítségével tudunk, legalábbis alapból.

Külön öröm a Kies Air megléte, amelynek köszönhetően egyszerű wifi kapcsolaton keresztül is elérjük a készülék teljes tartalmát (zenék, videók, fotók, névjegyek stb.) egy tetszőleges böngészőből az asztali gépen (persze azonos wifi hálózatban kell
lenniük).

Internet és multimédia
Azzal szerintem senkit nem lepek meg, hogy egy 5,3"-os kijelző már bőven az a kategória, amin kényelmesen lehet az internetet böngészni (van Flash is, ha valakinek ez fontos szempont) és a leveleket olvasgatni. Ugyanígy filmnézéshez is bőven elég ez a méret, a kanapén elheveredve teljes a multimédia élmény. Játszani is kiváló és a rokonságnak képeket mutogatni is tökéletes (a Super AMOLED jó betekintési szöge miatt odafordítani sem nagyon kell a mellettünk ülőhöz a képernyőt).
A zenelejátszó mindent tud, amit tudnia kell, és ha valaki az iPhone 4S Siri alkalmazását irigyelné, alapból talál hasonlót itt is, Beszélő fedőnéven. Na jó, nem Siri, de azért a legfontosabb utasításokat (jegyzetkészítés, online keresés, híváskezdeményezés, navigálás stb.) megérti. Ékes angolsággal persze.

A beépített kamera meglepően jó fotókat készít (a teszt során készült fotók egy részemegtekinthető itt). Ha minden környezeti tényező klappol, kifejezetten jó felvételeket készíthetünk (néha azért hajlamos "fátyolosodni" a képe). Van érintős fókusz, egy halom beállítás és több fénykép mód (szépség, mosoly felismerő, panoráma stb.). A videók szintén jók, akár 1080p-s felvételeket is készíthetünk, viszont képstabilizátor funkció nincs.

A Galaxy Note egyébként mindenkit lenyűgözött, akinek a pár napos teszt során a kezébe nyomtam. Persze rögtön nekiláttak rajzolgatni a képernyőre, ami azt jelzi, hogy a Samsung ebből a szempontból ráérzett valamire. Aztán mindenki poénkodott egy jót azzal kapcsolatban, hogy mit gondolhatnak róla, miközben egy ekkora mobilt az arcához szorítva telefonál, már ha közben a kisebb kezűek nem ejtik el párszor. A jelek szerint rajtam kívül senki sem szeret gyaloglás közben headsettel telefonálni (én többnyire ezt teszem, mert amúgy is zenét szoktam hallgatni, ezzel a megoldással pedig már lényegtelen, mekkora a telefon, ha van kellően méretes zsebünk).
Azt illetően, hogy a Note okostelefon, vagy telefon funkcióval felruházott mini táblagép, nem sikerült dűlőre jutni. A Samsung kellően bátor volt, hogy megpróbálkozzon a kettő közötti átmenettel, ráadásul bevonta a képletbe a ceruzát is. Még ha nem is jön be nekik - amit egyelőre nem tudhatunk -, kísérletnek akkor is megérte.
Első nekifutásra pedig simán elképzelhető, hogy a Note belopja magát azok a szívébe, akik nem ítélnek első ránézésre, hanem adnak neki egy esélyt, hogy bizonyítson. A használata - leszámítva az egy kezes telefonálást - óriási élmény! Ettől függetlenül én rábeszélni nem fogok senkit, mindenki találja meg a módját, hogy egy márkaboltban kézbe vehesse vásárlás előtt és eldönthesse, hogy meg tud-e barátkozni ezzel az új mobil-tábla hibrid kategóriával.